A tavaszi fergetegben ez volt az utolsó pályázatunk. Anyukánk ajánlotta, a megyei hírlapban látta a felhívást több alkalommal.
A
pályázati kiírásban nem említették külön meg az ékszereket, ezért biztos-ami-biztos, mi megkerestük az illetékes ügyintézőt.
"Természetesen elfogadjuk a nevezésüket, hiszen a gyöngyfűzés iparművészetet (ha nem népművészeti elemeket tartalmaz). Megnéztem a blogot, szerintem csodaszépek. " válaszolt levelünkre.
Én ezzel a nyakival indultam. Saját ötlet, már a Beads and Perles-es pályázat óta csiszolgattam a mintát. Akkor nem sikerült elkészíteni, de mostanra megérett.
Zsuzsi meg eleve a Swari tatyójával akart indulni, mert az ügyintézési határidők nem ütötték egymást a két pályázatnál.
A pályázati munkákat egy zsűri bírálta el, és döntött felőle, hogy mi kerülhet kiállításra. "A zsűri a pályázatra leadott anyagok között talált igen figyelemre méltó alkotásokat. Nem volt egyszerű dolog kiválasztani azt az egy-egy alkotót, aki az idei címek birtokosai lesznek.
Voltak pályaművek, melyek nem feleltek meg egy kiállításon való részvétel feltételeinek, de mint mondták, építő szándékkal zsűrizték ki ezeket a műveket, hogy így próbálják rávezetni az alkotókat arra, hogy a legközelebbi pályázatra már színvonalas pályázati anyagot adjanak le."
Hát, mi is a NEM-FELETEK-MEG-Kategóriába tartoztunk, mind a ketten!
Sajnos bírálati lapot nem kaptunk, ezért nem igazán tudunk okulni a bírálatból... ....ha csak azt a tapasztalatot nem vonjuk le belőle, hogy itt soha többé nem indulunk pályázaton. Minek?
Gratulálunk mindazoknak akik iparművészeti szinten űzik a gyöngyékszer-készítést!
A pályázaton indult még néhány ékszer. A kiállított darabokról nagyon rossz minőségű felvételeink vannak, és sajnos nem is tudunk jobbat beszerezni róluk, mivel sem a helyi sajtó, sem kulturális rovatok nem említik az eseményt, és nem is közölnek róla fényképeket.
Sz. Tiborné "Hópehely szett"-je Maiko Kage csillagjai alapján készült, bár a képen elég nehezen látszik.
H. Gyuláné "Napfelkelte"-je egy egyszerűbb befoglalásos technikával készül Swari kaboson, kiegészítve egy 8mm-es chaton-t tartalmazó fülivel.
J. V. Erzsébet "Egyiptomi nyakék"-éke volt az egyetlen egyedi(bb) darab. Gratulálunk hozzá!
Sch. Jánosné "Tiszta szív szett"-je technikáját és formavilágát tekintve pedig inkább nevezhető népművészeti alkotásnak, legalábbis szerintem.
Megjegyzés: a képeken látszik még két népművész kategóriában indult nyakék is, ezek szépek voltak.
Azt hiszem ezek után a a HAB-A-TORTÁN: csinos emléklapokat kaptuk a "
SIKERES RÉSZVÉTELÉRT"!
Nem tudom milyen lett volna a sikertelen?
Félre ne értessék, ez a bejegyzés nem a megbántottságunk orvosolása végett született meg, hanem, mert némileg gúnynak érzem ezt az emléklapot, hiszen nyilvánvalóan sikertelenek voltunk mindketten, ha kiállításra nem méltónak ítélte meg a bíráló bizottság a pályamunkáikat.
Másik ok pedig az volt, hogy jó tapasztalat volt számunkra, hogy ma Magyarországon hogyan is értelmezik az iparművészetet és az "egyszerű" gyöngyfűzést a profi(!) iparművész "kollégák".